21. Csomós puding

21.

/sziasztok :) bocsi, hogy ilyen későn, és ilyen rövid részt hozok, de most ez sikerült :// és valószínűleg minden héten egy rész lesz a suli miatt :( bocsi :( köszönöm, a 9800 megtekintést a kommenteket és az elismerést :)) 5 KOMMENT UTÁN RAKOK ÚJ RÉSZT :)) <3/

Csomós puding

                Niall kérdése olyan hirtelen jött. De tudtam a választ. Minden porcikám boldog volt, és legszívesebben táncot jártak volna a felhők felett. Nem tudtam, hogy egyszer ez is megtörténhet velem. Bár apróságnak tűnik, egyáltalán nem volt az.
                - Nem muszáj válaszolnod… - sütötte le a szemét, miután én két perce már mély hallgatásban álltam.
                - Igen. – nyögtem végre ki fülig érő szájjal.
                - Tessék? – lépett egy kicsit közelebb hozzám.
                - Igen! – kiáltottam majd karjaiba ugrottam. Niall lágyan végigsimított hátamon és halkan kacagni kezdett. – Ez gáz volt? – haraptam ajkaimba.
                - Te vagy a legédesebb lány a világon. – tűrt el egy kilógó tincset arcomból.
                - Hahaha. Bókolásból elégséges. – nevettem, majd megcsókoltam. Talán, ez a csók jobb volt az első csókunknál. Hogy miért? Azt hiszem, most már tisztában voltunk az érzelmeinkkel.
                - Fogalmam sincs, mit mondjak. – pirult el.
                - Hadd segítsek: azt, hogy bent hagytad a kocsiban a pudingot, mindjárt hozom, de várj meg itt, mert nálam van a kulcs. – segítettem. Niall válaszképpen csak nevetett, majd alig egy perc múlva ismét mellettem volt, ezúttal a helyes kis zacskóval, melyen egy csokoládé díszelgett.
                - Menjünk be! – karolta át derekamat. Hosszas bíbelődés után végre kinyitotta a zárat, és beléptünk a házba. Olyan, volt, amilyenre emlékeztem, bár egy kicsit rendetlenebb. Beljebb sétáltam, amíg Niall felakasztotta a fogasra sapkáját és levette cipőjét. Megfordultam és észrevettem, hogy engem bámul.
                - Ó, a cipőm! – kaptam a homlokomhoz. Laza mozdulatokkal kikötöttem lábbelimet, s az övé mellé raktam.
                - Nem erre gondoltam. Csak arra, hogy gyönyörű vagy. – csókolt meg, most sokkal szenvedélyesebben, mint az udvaron. Keze lejjebb csúszott hátamon, már egészen a csípőmnél volt, amikor köhécselés hangja ütötte meg a fülünket mögülünk. – Szia, Harry! – köszönt kissé megilletődötten Niall.
                - Olyan aranyosak voltatok, hogy nem volt szívem megzavarni titeket. Csak itt álltam, és néztem. – vallotta be.
                - Harry, ez kicsit perverznek hallatszott. – vontam össze szemöldökömet.
                - Ne értsd félre! – intett.
                - Hol…
                - Louis és Liam már a reptéren, Zayn pedig a tisztítóban, éppen elhozza az egyik öltönyét, meg majd megy egy interjúra. – szakította félbe Niallt Harry. – De fiatalok! Mi ez a nagy turbékolás?
                - Hivatalosan is összejöttünk. – nyomott egy puszit homlokomra Niall.
                - Ez olyan megható! – tapsikolt Harry. – Ünnepeljünk!
                - Harry, egy kicsit, nem vagy te… túlságosan is szabad? – ellenkeztem. – Mármint… miért nem csajozol vagy bulizol…
                - Oké, nem lesz ünneplés. – szipogott. – Viszont mivel látom, hogy mit hoztatok, igazán megcsinálhatnánk. – hangsúlyozta a többes számot.
                - Ahogy hallottam Nialltől a reggeli ismertetését, kissé elfogult vagyok veled szemben. Inkább én készíteném el, ha nem baj.
                - Tied a konyha! – mutatott a helyiség felé Harry. Megpróbáltam memorizálni, hogy mi merre van, de szerencsére nem tévedtem el. Kisebb sokk után a rendetlenség miatt egy tiszta edény után kutattam valamelyik szekrény mélyén.

Niall szemszöge

                - Komolyan Harry! Minden rendben van? – faggattam.
                - Persze! Máris nemnormális vagyok, ha a haverommal akarok lenni és megismerni a barátnőjét? – emelte fel hangját.
                - Ha csak erről van szó. – mosolyogtam.
                Hirtelen egy sikoly törte meg a csendet kettőnk között, amely a konyhából jött.

Selma szemszöge

                - Mi az? – rontott be a térségbe Niall és Harry.
                - Miért nem szóltál, hogy ilyen gázul nézek ki?! – kérdeztem csalódottan.
                - Most ugye viccelsz?  - fakadt ki Niall és lépett oda hozzám.
                - Nem. – hajtottam le fejemet.
                - De ez egy vicc. – emelte fel államat, majd nyomott egy puszit számra.
                - Ha így gondolod. – vontam meg vállamat. – Viszont most fel szeretném hívni Yast. Kimennétek egy kicsit? – mosolyogtam.
                - Persze, úgy is beszélnünk kell Paullal. – nézett Harryre, és kimentek a konyhából.

                Míg a pudingot kevergettem a tűzhelyen, bepötyögtem Yasmeen számát.
                - Szia Selmaaaaaaaaaaaaaa! – üvöltött bele.
                - Húha. – mondtam kissé megilletődve. – Mi ez a nagy jókedv?
                - Tegnap Davidéknél voltunk. – dalolta.
                - Jó házuk van? – kérdeztem.
                - Selma! Nem ezt kell kérdezned! – szidott le.
                - Már megint kezded… - morogtam. – Kedvesek a szülei? Jót társalogtatok? – mondtam színlelt vidámsággal.
                - Eszméletlenül! Bár csak az anyukájával találkoztam és a nővérével, de aztaaaa! – ecsetelte.
                - Öhmm, értem… - vakartam meg fejemet.
                - David olyan udvarias volt velem, nem mintha általában nem lett volna az, és…

                Már negyed órája hallgathattam Yas beszámolóját néma csendben. Közben kiöntöttem a pudingot apró tálkákba és el is mosogattam magam után, de Yas csak beszélt és beszélt.
                - Szóval ez történt. – fejezte be elégedetten. – Viszont, most te jössz!
                - Semmi különös… - ültem le az asztalhoz.
                - Nagyon vicces.
                - Yasmeen, teljesen lefárasztottál, már arra sincs energiám, hogy mondjak valamit.
                - Hé! – sértődött meg. – Jogom van tudni, mi történik abban a koszos Londonban!
                - Na jó… - haraptam ajkamba. – Niall és én… hivatalosan is járunk. – mosolyodtam el.
                - Végre! – sikítozott. – Ez az! – kiabálta bele a telefonba.
                - Örülök, hogy örülsz. – nevettem. – Sok sikert Davidhez! Most le kell raknom.
                - Egy pillanat! Hol vagy most?
                - A fiúk házában.
                - Megint? Az egy olyan jó hely! Harry ott van? Puszilom! Nagyon! És add át neki, hogy… - gyorsan lecsaptam a telefonomat, mielőtt még Yas borzalmas dolgokat mondott volna.

                - „Meghozták a cuccainkat Írországból. Gyere haza! Abby” – olvastam a telefonom kijelzőjén. Csodálkozva néztem szét, ugyanis a fiúk kanapéján feküdtem a nappaliban.
                - Hogy kerültem ide? – tápászkodtam fel, majd néhány perc ébredezés után megnéztem mennyi az idő.
                - Szia, Selma! – ült le mellém Harry. – Elaludtál az asztalnál és idehoztunk Niallel.
                - Tényleg? Köszi. – veregettem meg vállát. – Hol van Niall?
                - A szobájában. – mondta. – Amúgy, csomós lett a puding. – kiáltotta utánam.
                - Tessék? – fordultam meg.
                - Hallottad.
                - Megjegyeztem. – kacsintottam. – Még hogy csomós… - puffogtam magamban.
                - Gyere! – hallottam Niall hangját az ajtaja mögül.
                - Mi jót csinálsz? – ültem le mellé, az ágyára.
                - Dedikálok. – nevetett.
                - Mily’ borzalmas. – kuncogtam. – Figyelj, nekem haza kéne mennem, mert át kell cuccolnunk egy kamionból a házunkba.
                - Semmi gond. Elviszlek. – mosolygott.

Közlemény - Második díjam!

Úristen, úristen, úristen!!!

Az elsőnek is nagyon örültem, de a második valahogy... nem is tudom. :)

Rettentően boldog vagyok, hogy "a munkámnak beérett a gyümölcse".

Köszönöm Etus.† ! <3 :)

1. Tedd ki a díjat. 
2. Írj 5 dolgot magadról!
3. Jellemezd magad 5 szóval!
4. Küldd el három embernek!

2.) 
1. Eléggé magas vagyok.
2. Utálom, vagy legalábbis taszítanak azok az emberek, akik cigiznek, drogoznak vagy rendszeresen isznak.
3. Folyton a jövőmön agyalok.
4. Nem szeretek shoppingolni, kivéve, ha valamilyen különleges cuccot látok.
5. Imádom az állatokat és elítélem az álltakínzást.

3.)
1. Lobbanékony.
2. Ugyanakkor megfontolt.
3. Bátortalan, visszahúzódó, magányos.
4. Önbizalomhiányos.
5. Kissé szarkasztikus.

4.) Sajnos nem tudom továbbküldeni három embernek, mert eddig nem találtam három normális blogot, ami olvasható...
VISZONT!
Mivel a visszaadás nincs megtiltva, ezért a második díjamat ismételten Etus.†-nak küldeném. :) és bocsi, ha megint azzal kell kínlódnod, hogy kirakod, meg ilyenek :/ :D de úgy érzem, hogy akár ezer díjat is megérdemelnél, amiért egy olyan fantasztikus blognak vagy a szerzője :) <3