9. Telefon

9.

Telefon

                - Szia, Sel. – lepődött meg Niall. – Valami baj van?
                - Nem… vagyis, igen… Nem tudom. – mondtam könnyekkel küzködve.
                - Te sírsz? De hát mi történt? Mondj már valamit! Selma! – faggatózott.
                - Nem akarok panaszkodni.
                - Felőlem.
                - Nem érdekel ez téged…
                - Akkor Yast hívtad volna. – kötekedett.
                - Inkább lerakom. Bocsánat, hogy felhívtalak. Nem akartam, csak…
                - Én is egyedül érzem magam. – fejezte be helyettem a mondatot. – Tudod, szar, ha mindegyik haverodnak van barátnője, ellentétben velem.
                - Sajnálom.
                - Selma, most aztán tényleg nem értelek.
                - Nem is kell. Most lerakom.
                - Te tudod.
                - Igen. Szia, Niall. – nyomtam ki a telefont. Mi történik velem? Nem csak Niall nem ért engem, saját magamat sem értem… Á, de gáz… Felhívtam egy fiút az éjszaka közepén, hogy sírjak neki? Ne már… Jobb lesz, ha alszok.