3.
Váratlan éjszaka
-
Minden rendben?- kérdezte kissé zavarodottan.
- Persze!- feleltem bizonytalanul. – Csak anya hívott, aggódik. – nevettem el magam, majd ő is.
- Ne haragudj Louisra! Az egyetlen hibája az, hogy mindenről, amit csinál, azt hiszi vicces. Ő már csak ilyen, de ha akarod, szívesen letolom. Nyugodtan. – vetette fel az ötletet.
- Nem, semmiképpen sem!- vihogtam halkan. - De ami minket illet Yassel, így is eleget zavartunk, meg már későre is jár, úgy hogy, mi azt hiszem…
- Selma! Selma!- futott ki az ajtón Yas, kezében a telefonnal. – Rossz hír! Nagyon!- Niall és én meredve néztünk rá.
- Mondd már!- sürgettem.
- Az a helyzet, hogy a szállodában félreírták a foglalási dátumunkat. 11-ére és 12-ére könyvelték, de ma 13-a van! Tehát kb. nyolckor kellett volna kicuccolnunk a hotelból, ám azt ők megtették helyettünk. – harapott a szájába. Niallre néztem, aki egy hatalmasat sóhajtott, és a szemeit forgatta:
- Hát ez nem jó. Foglaljuk össze. A csomagjaitok valahol London közepében vannak, és egyedül vagytok. – közölte.
- Igen… nagyjából ez a helyzet. – folytatta Yasmeen. – A legrosszabb mégis az, hogy alig van huszonöt fontunk, amit nem repjegyre kell költenem. Fantasztikus…- Yas kezdett kétségbeesni, ugyanis ha valaki érzékeny az ilyen dolgokra, az ő. Próbáltam nyugtatgatni, de nem igen jött össze. Közbe már mindenki kint állt az udvaron és a megoldáson gondolkoztak. Danielle semmiképpen sem tudott volna segíteni, ugyanis az ő gépe pár óra múlva felszáll, mivel csak Liamhez jött pár napra látogatóba. Persze, könnyű lett volna pénzzel megoldani, mert úgy is visszaadtuk volna a fiúknak, de nem voltunk biztosak benne a remek tájékozódási képességeinkben este Londonban, még ha kocsival is visznek.
- Maradjatok itt. – mondta Niall. Egy tizedmásodperc alatt csend lett és az összes tekintet rá szegeződött. Teljesen elpirult, s a cipőjével a földet rugdosta. – Selma anyukája holnap jön, gondolom akkor már úgy sem… szóval… nem lennének a nyakunkra sokat… csak… Figyeljetek! Csak segíteni próbálok, nem kell rögtön hülyének nézni!- emelte fel a hangját.
A srácok eltűnődtek az ötleten, de három percig semmilyen válasz sem érkezett. Niall meg végig csak bámult engem, teljesen üres tekintettel.
- Miért ne?- törte meg a csendet Danielle. Most ő lett az ügyeletes fura alak. – Skacok, nem szakad rátok a világ, ha tizenkét óra erejéig plusz két lány is tartózkodik a házban… Nem haltok bele…- nézett rájuk enyhén mérges szemeivel.
- Én benne vagyok!- ordította először Louis, aminek következtében mindenki a füléhez kapott.
- Felőlem. – helyeselt Zayn és Harry.
- Ha a csajom is ezt akarja- karolta át Liam Daniellet – legyen. – mosolyodott el.
- Mi viszont nem akarunk a terheitekre lenni!- szólaltam meg. – Ezt nem várhatjuk el.
- Sel, akkor mégis hova megyünk?- válaszolt ingerülten Yas. – Hm? Tudsz jobbat? Nem? Na látod! – bólogatott.
Elmosolyodtam, de tényleg nem akartam olyan látszatot kelteni, mint egy megszállott.
Kilenc körül Danielle elbúcsúzott mindenkitől, és Liam kivitte a reptérre. Louis és Zayn beültek TV-zni, mi négyen akik maradtuk viszont a kertbe a hintaágyakra gyűltünk. Nem volt olyan hideg, ezért mindenki csak egy pléddel volt betakarózva.
- Yasmeen, igaz? – szólította meg kedvesen Harry Yast.
- Igen. – válaszolt.
- Megkérdezhetem, hogy ki az, akivel egész este vadul nyomjátok az SMS háborút?- kérdezte mosolyra húzott szájjal.
- Ja, bocsi. – kacagott. – Csak egy barát…
- Yas, ne hazudj! – szóltam közbe. – Ő David. Az egyik évfolyamtársunk. És halálosan bele vannak egymásba esve, nekem elhiheted. – válaszoltam kissé pimaszul.
- Na!- ütögetett Yas. – Ez nem ér! – a reakciója mindenkit megnevettetett. Ő ugyan nem találta annyira viccesnek, úgy hogy inkább a bent ülő fiúkhoz csatlakozott.
- És te Sel? Van valaki, aki megdobogtatta a szíved? – érdeklődött Niall.
A kérdése hallatán milliónyi vér szökött az arcomba, és csak egy bátortalan „nem igazán”-t tudtam kinyögni. A kínos csend ismét elkövetkezett, de próbáltam másfelé vinni az eseményeket.
- Mivel ma itt alszunk nálatok, és remélem, hogy tényleg alszunk,- az alszunk szón Harry akaratlanul is elröhögte magát - feltétlenül meg kell tudnom néhány dolgot rólatok. Az első kérdés: kedvenc film?
- Bosszúállók!- mondta Harry.
- Csibefutam! – majd Niall.
- Csibefutam? – vigyorogtam. – Hát jó. Következő: kedvenc étel?
- Csirke! – felelték kórusban.
- A csirkének éreztem, hogy szerepelnie kell. Egy dolog, amit nagyon utálsz?
- Fetasajt. – jelentette ki Niall.
- Tessék?! A fetasajtot mindenki szereti! – fakadtam ki. – Harry, ne hagyj cserben!
- Ja, Niall! Nézz magadra, miért nem szereted a fetasajtot? – kérdezte Harry szinte fuldokolva a nevetéstől, Niall és én pedig Harry nevetésén röhögtünk. – Én személy szerint az olajbogyó ellensége vagyok.
- Egyetértek! – tettem fel a kezem, majd kényelmesen hátradőltem a hintaágyban. – Mióta laktok ebben a házban?
- Egy éve talán. Simon egyik meglepetése volt. – adott választ Niall.
- Hm. Nagylelkű. Na és a fellépések? Hogy álltok velük? – ültem fel.
- Mindig van, ami nagyon lelkesítő, mert nagyon sokan szeretnek minket. – tájékozatott igen csak feldobva ismét ő. – A hangodról még semmit sem tudunk! Énekelj!- bíztatott.
- Rendben. – sóhajtottam és elkezdtem a Video games-t Lana del Reytől. Eléggé zavarban voltam, de végre befejeztem a számot. A fiúk pár másodpercig csak néztek aztán elkezdtek tapsolni és hujjogni. A kezeimet az arcom elé raktam, hogy ne lássák mennyire zavarba hoztak.
- Halihó!- hallottuk Liam hangját a bejárati ajtó felől. Mindannyian bementünk és átbeszéltük a holnapi napot, mivel a fiúknak korán reggel fotózásra kell menniük.
- Esmée, a takarítónő valamint Fred, az asszisztensünk itt lesz, amikor felkeltek, persze, attól függ mikor. Mi már késő délelőtt itthon leszünk, ha akartok, megvárhattok. – vázolta a helyzetet Liam. Helyeseltünk, és nem sokkal később a fürdőnk felé vettük az irányt. Yas ment először, mert már hulla volt. Addig a szobámban olvastam a könyvem.
- Nem zavarok? – kopogott be Niall.
- Miért zavarnál?- nyugtattam meg. – Gyere csak be!
- Persze!- feleltem bizonytalanul. – Csak anya hívott, aggódik. – nevettem el magam, majd ő is.
- Ne haragudj Louisra! Az egyetlen hibája az, hogy mindenről, amit csinál, azt hiszi vicces. Ő már csak ilyen, de ha akarod, szívesen letolom. Nyugodtan. – vetette fel az ötletet.
- Nem, semmiképpen sem!- vihogtam halkan. - De ami minket illet Yassel, így is eleget zavartunk, meg már későre is jár, úgy hogy, mi azt hiszem…
- Selma! Selma!- futott ki az ajtón Yas, kezében a telefonnal. – Rossz hír! Nagyon!- Niall és én meredve néztünk rá.
- Mondd már!- sürgettem.
- Az a helyzet, hogy a szállodában félreírták a foglalási dátumunkat. 11-ére és 12-ére könyvelték, de ma 13-a van! Tehát kb. nyolckor kellett volna kicuccolnunk a hotelból, ám azt ők megtették helyettünk. – harapott a szájába. Niallre néztem, aki egy hatalmasat sóhajtott, és a szemeit forgatta:
- Hát ez nem jó. Foglaljuk össze. A csomagjaitok valahol London közepében vannak, és egyedül vagytok. – közölte.
- Igen… nagyjából ez a helyzet. – folytatta Yasmeen. – A legrosszabb mégis az, hogy alig van huszonöt fontunk, amit nem repjegyre kell költenem. Fantasztikus…- Yas kezdett kétségbeesni, ugyanis ha valaki érzékeny az ilyen dolgokra, az ő. Próbáltam nyugtatgatni, de nem igen jött össze. Közbe már mindenki kint állt az udvaron és a megoldáson gondolkoztak. Danielle semmiképpen sem tudott volna segíteni, ugyanis az ő gépe pár óra múlva felszáll, mivel csak Liamhez jött pár napra látogatóba. Persze, könnyű lett volna pénzzel megoldani, mert úgy is visszaadtuk volna a fiúknak, de nem voltunk biztosak benne a remek tájékozódási képességeinkben este Londonban, még ha kocsival is visznek.
- Maradjatok itt. – mondta Niall. Egy tizedmásodperc alatt csend lett és az összes tekintet rá szegeződött. Teljesen elpirult, s a cipőjével a földet rugdosta. – Selma anyukája holnap jön, gondolom akkor már úgy sem… szóval… nem lennének a nyakunkra sokat… csak… Figyeljetek! Csak segíteni próbálok, nem kell rögtön hülyének nézni!- emelte fel a hangját.
A srácok eltűnődtek az ötleten, de három percig semmilyen válasz sem érkezett. Niall meg végig csak bámult engem, teljesen üres tekintettel.
- Miért ne?- törte meg a csendet Danielle. Most ő lett az ügyeletes fura alak. – Skacok, nem szakad rátok a világ, ha tizenkét óra erejéig plusz két lány is tartózkodik a házban… Nem haltok bele…- nézett rájuk enyhén mérges szemeivel.
- Én benne vagyok!- ordította először Louis, aminek következtében mindenki a füléhez kapott.
- Felőlem. – helyeselt Zayn és Harry.
- Ha a csajom is ezt akarja- karolta át Liam Daniellet – legyen. – mosolyodott el.
- Mi viszont nem akarunk a terheitekre lenni!- szólaltam meg. – Ezt nem várhatjuk el.
- Sel, akkor mégis hova megyünk?- válaszolt ingerülten Yas. – Hm? Tudsz jobbat? Nem? Na látod! – bólogatott.
Elmosolyodtam, de tényleg nem akartam olyan látszatot kelteni, mint egy megszállott.
Kilenc körül Danielle elbúcsúzott mindenkitől, és Liam kivitte a reptérre. Louis és Zayn beültek TV-zni, mi négyen akik maradtuk viszont a kertbe a hintaágyakra gyűltünk. Nem volt olyan hideg, ezért mindenki csak egy pléddel volt betakarózva.
- Yasmeen, igaz? – szólította meg kedvesen Harry Yast.
- Igen. – válaszolt.
- Megkérdezhetem, hogy ki az, akivel egész este vadul nyomjátok az SMS háborút?- kérdezte mosolyra húzott szájjal.
- Ja, bocsi. – kacagott. – Csak egy barát…
- Yas, ne hazudj! – szóltam közbe. – Ő David. Az egyik évfolyamtársunk. És halálosan bele vannak egymásba esve, nekem elhiheted. – válaszoltam kissé pimaszul.
- Na!- ütögetett Yas. – Ez nem ér! – a reakciója mindenkit megnevettetett. Ő ugyan nem találta annyira viccesnek, úgy hogy inkább a bent ülő fiúkhoz csatlakozott.
- És te Sel? Van valaki, aki megdobogtatta a szíved? – érdeklődött Niall.
A kérdése hallatán milliónyi vér szökött az arcomba, és csak egy bátortalan „nem igazán”-t tudtam kinyögni. A kínos csend ismét elkövetkezett, de próbáltam másfelé vinni az eseményeket.
- Mivel ma itt alszunk nálatok, és remélem, hogy tényleg alszunk,- az alszunk szón Harry akaratlanul is elröhögte magát - feltétlenül meg kell tudnom néhány dolgot rólatok. Az első kérdés: kedvenc film?
- Bosszúállók!- mondta Harry.
- Csibefutam! – majd Niall.
- Csibefutam? – vigyorogtam. – Hát jó. Következő: kedvenc étel?
- Csirke! – felelték kórusban.
- A csirkének éreztem, hogy szerepelnie kell. Egy dolog, amit nagyon utálsz?
- Fetasajt. – jelentette ki Niall.
- Tessék?! A fetasajtot mindenki szereti! – fakadtam ki. – Harry, ne hagyj cserben!
- Ja, Niall! Nézz magadra, miért nem szereted a fetasajtot? – kérdezte Harry szinte fuldokolva a nevetéstől, Niall és én pedig Harry nevetésén röhögtünk. – Én személy szerint az olajbogyó ellensége vagyok.
- Egyetértek! – tettem fel a kezem, majd kényelmesen hátradőltem a hintaágyban. – Mióta laktok ebben a házban?
- Egy éve talán. Simon egyik meglepetése volt. – adott választ Niall.
- Hm. Nagylelkű. Na és a fellépések? Hogy álltok velük? – ültem fel.
- Mindig van, ami nagyon lelkesítő, mert nagyon sokan szeretnek minket. – tájékozatott igen csak feldobva ismét ő. – A hangodról még semmit sem tudunk! Énekelj!- bíztatott.
- Rendben. – sóhajtottam és elkezdtem a Video games-t Lana del Reytől. Eléggé zavarban voltam, de végre befejeztem a számot. A fiúk pár másodpercig csak néztek aztán elkezdtek tapsolni és hujjogni. A kezeimet az arcom elé raktam, hogy ne lássák mennyire zavarba hoztak.
- Halihó!- hallottuk Liam hangját a bejárati ajtó felől. Mindannyian bementünk és átbeszéltük a holnapi napot, mivel a fiúknak korán reggel fotózásra kell menniük.
- Esmée, a takarítónő valamint Fred, az asszisztensünk itt lesz, amikor felkeltek, persze, attól függ mikor. Mi már késő délelőtt itthon leszünk, ha akartok, megvárhattok. – vázolta a helyzetet Liam. Helyeseltünk, és nem sokkal később a fürdőnk felé vettük az irányt. Yas ment először, mert már hulla volt. Addig a szobámban olvastam a könyvem.
- Nem zavarok? – kopogott be Niall.
- Miért zavarnál?- nyugtattam meg. – Gyere csak be!
Még. :3
VálaszTörlés